Az elődöntő során a vármegye 24 középiskolás csoportjából jutott be a legjobb 12-be az Aranycsapat, most pedig másik 44 fiatallal mérte össze tudását Intézményünk négy 11/C-s diákja: Kiss-Bárány Zalán, Mérei Tamás, Pap Tamás és Pavelka Bálint. A középdöntőn dobogó közelébe került fiúk így 8 csapatot is maguk mögé utasítottak. Mint Huszti Gábor, a zsűri elnöke az eredményhirdetéskor megjegyezte: „Negyedik lett az Aranycsapat, amely nevéhez majdnem méltón szerepelt; a küzdelem szoros volt, a kialakult rangsor csak egy-egy ponton múlott.” A diákok felkészítője Bakos Péter tanár úr volt. Mivel a fiúk a legjobb 6-ba kerültek, április 17-én, Kaposváron, a Vármegyeháza Dísztermében akár dobogóra is állhatnak.

Az Aranycsapat reggel 7 órakor indult Siófokról iskolánk kisbuszával. A Zselic gyönyörű rengetegében megtisztelő felvezetést kaptunk. Huszti Gábornak, a Somogy Vármegyei Közgyűlés egyik alelnökének, egyúttal a zsűri elnökének autóját követtük, s nem jelentett gondot, hogy az általunk választott, Szigetvár felől érkező bekötőút járhatatlan volt az egészpályás felújítási munkálatok miatt. A munkagépek, teherautó, markológép félreállt, és mi könnyedén mehettünk tovább. Jó barátot köszönthettünk a Csillagparkban is. Merczel István, a SEFAG Zrt. Erdőgazdálkodási Osztályának osztályvezetője ugyanis lelkes támogatója a Somogyi Értéket képviselő Együd Árpád hagyaték feldolgozásának és a rangos Balaton Táncegyüttesnek. Mindkét érték városunkhoz, Siófokhoz kötődik. A tanár úr sem volt rest, némi plusz pont reményében néprajzi gyűjteményének egy kisebb válogatását hozta magával táskájában, például Bátor Mihály kiliti fafaragó ékszeresdobozkáját és ivócsanakját, ezekre azonban nem volt szükség. Az utolsó kiliti kanász kürtjét pedig a helyszínen, a „csata” kezdetének jeleként meg is fújta. A kürt hangja messze szállt a Zselic rengetege felett. Ekkor még nem sejthettük, hogy a kocsiban kézről-kézre járó, különlegesen faragott, kígyóval díszített kanászbot szerencsehozónk lesz…

A Planetáriumban tartott köszöntőn üdvözölt minket Lőrincz Sándor író, Somogy vármegye zsurnalisztája és Polgár Tamás, a Levéltár történész igazgatója is. Ezt követően egy filmet néztünk meg a mesterséges fény környezetünkre és emberre káros élettani hatásairól. Megtekintettük a Csillagpark egyedülálló meteoritgyűjteményét, asztronómiai előadást hallhattunk, csillagképeket rajzoltunk. Ismerkedtünk a zselici népviselettel és párostáncokkal egy fiatal leány és legény előadásában, Horváth Tibor táncpedagógus-polgármester útmutatásával. Somogyi tájszavakat ismerhettünk meg, így megtudhattuk, mit jelent a zsiba, ami vürüttyöl és a csollányt eszi, míg mi a mácsikot és a gánicát szeretjük. És azt is, hogy kik voltak a rosseb-bakák. Behatóbban megismerhettük Somogy vármegye erdeinek növény- és állatvilágát. A két teszt után kicsit fellélegezhettünk: extrapontokat szereztünk a pókerarccal lejátszott amőbával és a kavicsdobással nehezített ugróiskolával. Izgultunk rendesen. A játékmester Kardos Kata volt a Vármegyeházáról, akinek az egész nap megszervezését is köszönhetjük. Ezt követően felmásztunk a 25 m magas, 125 lépcsőfokot számláló kilátóba, ahonnan tiszta időben a horvát hegyekig is ellátni. Itt várt bennünket a harmadik feladatsor: felismerni és összeírni az oda látszó Somogyi Értékeket... Ebédünket a csodálatos Ropolyi-tónál költöttük el, ahol a tanár úr a fűben megmutatta a nünüke nevű ízeltlábút, vagyis az „Isten ünőkéjét” („tehénkéjét”). A tájházban pedig megcsodálhattuk a begyújtott, fehérre meszelt búboskemencét és egy mázas cseréplábast, aminek még megvolt mind a három lába.

Hazafelé az Europa Nosta díjas, szintén Somogyi Értéket képviselő Szennai Skanzenre vetettünk egy gyógypillantást, s megállapítottuk: ide még vissza kell térnünk! A nap kimerítő volt, elfáradtunk. Visszafele ugyan még mesélt valamit a tanár úr a meridionális völgyekről, amelyeken a Balaton magas vízállása mellett bödönhajókon messze el lehetett jutni Somogyország belsejébe, s lelkendezett, amikor a rádpusztai Árpád-kori templomrom közelében nyári ludak csapatát vette észre, mi azonban már inkább csak fél füllel hallgattuk őt. Elszundikáltunk, vagy ahogy Somogyban mondják, kúmtunk egyet.

A húsvéti szünet előtti utolsó tanítási napon, a verőfényes tavaszban egy igazán csodálatos, élményekkel teli napot tölthettünk együtt. 17 órára a győztes Aranycsapat minden tagja épségben hazaért. A biztonságos, balesetmentes vezetést Oláh Gábornak köszönjük! A plakátunkról készített fényképet pedig Vörös Tamás tanár úrnak.